Öreg motor nem vén motor

Terenyei oldtimer 4.

A felkészülés oly nehéz…

 

Mészfehér, klasszikusan áramvonalas, velőt izgatóan duruzsoló Danuvia volt; csinos, markolásra ingerlő farral, csillogó küklopsz-szemű lámpával, és meztelen nővel díszített babszem-tankkal.

 

Csinos, a helyi leányrabló motorja elkészült; most már csak bele kellett verni a falusiakba a tényt: nincs más, aki megnyerhetné Terenyének a kistérségi motorversenyt.

 

Csinos szereplése igencsak kiverte a biztosítékot Terenye azon házaiban, ahová a villanyt már bekötötték, és a Bandibá’-t szponzorálóknak sem igen tetszett a versenyző személye.

Szikla még csak-csak elfogadta a tényt, hiszen végigszurkoltak már pár bajnoki évadot a megye II-ben, és a futball, mint tudjuk, összekovácsolja azokat, akik szétverik a lelátót. A macilelkű autóbontós húgát a helyi szépfiú már régen kipipálta, rosszabb pedig a többi női rokon avítt életkora miatt már úgysem jöhet…

 

Veress Laci, a helyi ábécé mindig puffogó, sörhas-bajnok tulajdonosa már nehezebb eset volt: öt éve forralta a bosszút Csinos ellen, amiért a bájgúnár belerondított egy numerával a lánya szalagavatójába, és nem szándékozott könnyen adni a bőrét.

Egy hétnyi ingyenmelóval persze ki lehetett engesztelni, más kérdés, hogy Csinost úgy kellett elrabolnia Bandibá’-nak hajnalban, hiszen a fiú még csak nem is sejtette, hogy hét napig legnagyobb ellenségénél robotol majd.

 

A festékboltost viszont legnagyobb sajnálatukra el kellett engedni; Pityu emlékében olyan erősen élt a vad menet közben szétvert és Tikkurilával összekent üzlethelyiség és a lakkfoltos, meztelen feleség képe, hogy képtelen volt megbocsátani.

 

Sebaj, gondolták, és mikor Csinos dérrel-dúrral, de befejezte az ingyenhetet Veress Lacinál, és a két szponzor ünnepélyes keretek között beszállt Bandibá’ istállójának költségvetésébe, már szinte minden feltétel adott volt a sikeres felkészüléshez.

Szinte; merthogy Békésterenye legnagyobb kerékpárbolondja sok mindent tudott a kétkerekezésről, de motoron még a csacsi életben nem ült, így az alapozást az öreg a nulláról kellett, hogy kezdje.

 

A felülés még csak-csak ment valahogy, de az elindulás… Az első, amiről le kellett szoktatni Csinost, az az, hogy ne tekerjen a lábaival, és hogy ha gyorsítani akar, ne álljon fel ültéből. Persze, a legjobb tanítómester a sóderágyas kicsúszás, csakhogy a távolban nézelődő falusiakat nem győzte a bájgúnár remegő kézzel feltartott hüvelykujja.

 

- Nem lesz ebből szar se, aztat mondom! – rázogatták fejüket a nyugdíjasok, és együtt érző pislogással figyelték a stopperrel álldogáló Bandit. Az öreg még a gombot sem nyomhatta meg, Csinos már a sóderben csücsült, így igencsak okafogyottá vált a Sport utcai köridő mérése.

Csinos sántikálva, a horzsolt Danuviát tolva tért vissza Bandibá’ parasztháza elé, és fájdalmasan nyöszörgött, hogy a fejmosást elkerülje.

- Fiam, kanyarban bedőlni akkor célszerű, ha vissza is tudsz jönni…

- Jól van, öreg, csak tesztelem a határaim!

- Azok még elég szűkre vannak szabva, fiam!

 

Csinos legyintett egyet sok helyen megfordult ujjaival, majd visszapattant a nyeregbe, és folytatta az edzést.

 

A faluban azonban gyorsan elterjedt annak a híre, hogy Csinossal Terenye és annak amúgy sem acélos büszkesége csak veszíthet a kistérségi motorversenyen. Jó szokás szerint a lelkesedés is alábbhagyott, és a józannak még véletlenül sem mondható mamókák a Cserszömörce utcai kapualjakban már inkább azon a véleményen voltak, hogy jobb, ha Csinos el sem indul a versenyen.

Bandibá’ azonban péntek este, az ultiparti előtt világossá tette mindenki előtt: amíg övé a motor, és amíg izzadságcseppjeit oldja az olaj, mindenben ő dönt. Aztán leitta magát, és elkártyázta a nyugdíját… könnyen ment, amúgy sem kapott sokat.

 

Csinos még csak nem is sejtette, miért is állt olyan közel Bandibá’ szívéhez; a bájgúnártól igencsak távol állt az érzelgősség, örült, ha nem kellett egy levegőt szívnia az öreggel, és ezt meg is mondta neki, mielőtt diszkóba ment volna csajozni.

Persze Bandibá’ ismerte a mai fiatalokat, tudta jól, hogy ma már csak az számít normálisnak itt vidéken, aki péntek este köcsögöt ver a dizsi parkolójában. Kifordult egy világ volt ez, szó se róla. Mégis, az öreg azt érezte, Csinos olyan számára, mintha a fia lenne… Olyan, ki tovább akarja és tovább is fogja vinni a „családi örökséget”, a motorozás szenvedélyét.

Mert az igazi fiú… Pff, jobb nem is beszélni egy olyan gyerekről, aki évek óta rá se bagóz az apjára, és aki nyitott sportkocsival furikázik a városban, miután Pöstre költöztette a család jól menő alkatrészboltját.

 

Csinos azt a fiút testesítette meg az öreg számára, amilyenre az mindig is vágyott: olyan, akit taníthat, akit okíthat, és akibe ha erőszakkal, de beleverheti a száguldás szenvedélyét… És az ég végre iderepítette ezt a lókötőt.

Bandibá’ – még mielőtt leitta volna magát a vakondok szintjére – el is határozta, hogy győztest nevel Csinosból. Bármit is mondanak a Kiskoszosban, bármit is suttognak a Cserszömörce utcai kapualjakban, a szerény, de elégséges hozott anyagból ő bajnokot farag. Már holnap, már hajnalban…

 

A terve szép volt és jó, kivitelezhető és szinte hibátlan. Egy dologra nem gondolt, mégpedig arra a veszélyfaktorra, amire talán még a Jóisten sem számított égi irodájában, pedig neki aztán sokan dolgoznak: Csinos péntek este a diszkóban, életében először szerelmes lett.

Mégpedig nem is kicsit… Nagyon.

Egy olyan bombázóba, akinek hófehér bőre, klasszikusan áramvonalas teste, és szívet-lelket izgatóan duruzsoló hangja volt; csinos, markolásra ingerlő farral, csillogó szemekkel, és egy tetovált rózsával babszem-alakú fenekén…