Öreg motor nem vén motor

Terenyei Oldtimer 3.

 

 

 

A kistérségi motorverseny

 

Terenyén a sportélet olyan volt, akár egy köszvényes kandúr reggeli sétája – még működtek a beidegződések, még nyúltak az idegpályák, és lépkedtek a lábak, de a jövőt igencsak borúsan látta az, aki némán szemlélte a szánalmas vergődést.

A foci és a kézilabda szépsége valaha itt is hatalmába kerítette a polgárokat, de a rendszerváltás óta úgy megcsappantak az állami és szponzori támogatások, hogy végül a klub oda került, ahova mindig is való volt: az utolsó osztályba.

Aztán amikor már mindenki elkönyvelte a kistérségi sorvadást, új csillag jelent meg az égen: a motorsport.

Egy évvel a választások előtt az egész önkormányzati hivatal felbolydult – eljött a perc, amitől mindannyian féltek: a munka ideje. A tapasztaltabbak pontosan tudták, mekkora áldozattal jár a szavazók meggyőzése a hivatal fontosságáról, az újonnan bekerültek pedig voltak olyan előrelátóak, hogy megszedjék magukat a láblógatás alatt.

Hogy valami nagyszabásúval is elkápráztassák a nagyérdeműt, Szögi Béla polgármester napirend előtti felszólalásában emelte ki a közelgő Búcsú fontosságát, és a nyugati normák értelmében, igazi europáér megoldásként bizottságot szerveztek a rendezvény lebonyolítására.

Kenyeret és cirkuszt a falunyi baromnak…

Jöttek is az ötletek, mivel lehetne feldobni a hagyományosan boráztatta ünnepet, de valóban értékelhető javaslat a bizottsági fizetések kiosztásáig nem nagyon érkezett. Akkor is csak egy fiatalabb képviselőtől, aki még fontosnak érezte hivatását, és még nem vett el tőle energiát, hogyan kielégítse a pajtásak lobbiját.

Elek Karcsi a költséghatékony szerb tűzijáték, valamint az ad hoc összeverbuvált színjátszó csapat előadása helyett egy kistérségi motorverseny lebonyolítását javasolta.

Volt rá példa, ha nem is sok, hogy Terenyén kétkerekűek versenyezzenek, de arra még az öregek sem emlékeztek, pontosan mikor, annyira régen volt.

 

Persze Bandibá’, a helyi motorostársadalom kiemelt – és egyedüli – tagja fejből mondta a dátumot, és ritkán tapasztalt izgatottság lepte el pálinka által hígult vérereit az örömteli hír hallatán: Békésterenyén végre ismét felbődülnek a motorok.

Hogy még izgalmasabb és még nehezebb legyen a küzdelem, a bizottság kikötötte: csakis oldtimerek állhatnak rajtvonal mögé, valamint: a motorokat át kell vizsgálnia egy szerelő-műhelynek, a gumik nem lehetnek idősebbek fél évesnél, a masinákat forgalomba kell helyezni és zöldkártyát kell kapniuk, a tankolásról ÁFA-s számlát kell bemutatni – volt, aki nemesebbnek hitt anyaggal akarta a dugattyúkat mozgásra bírni –, és 10.000 Forintot kell a rajtszámért fizetni.

Az egyetlen könnyítés az volt, hogy a versenyzőktől nem várták el az érvényes jogosítványt.

Háromheti intenzív tanácskozás után a Kiskoszos kocsmában a bizottság végül kitűzte a verseny időpontját: a Búcsú utolsó napja, szeptember 8-a, vasárnap. S napokkal a hír elterjedését követően már érzékelni lehetett, micsoda várakozás előzi meg a vetélkedést, a környező falvakban is arról beszéltek, de jó is lenne, ha mindegyik település indíthatna egy-egy versenyzőt a nagy napon.

A Bányászoknál Köpcös Petya, Szentlászlón a Falfúró, Kistelken Vas Anti, és kétség sem férhetett hozzá, hogy ha Terenyének is kerítenek egy normális fickót, aki nem bukik orra az első kanyarban, akkor a motort alá Bandibá’ eszkábálja.

Amikor pedig már szinte mindegyik terenyei lakos agyában az motoszkált, ki lenne a tökéletes, az ideális, a megtámadhatatlan lokálpatrióta jelölt, a falu hírhedten nőcsábász lazacsávója, Csinos becsöngetett Bandibá’ kapuján.

Langyos, kellemesen bizsergető nyárvégi reggel volt.

A fiú pedig egyet akart: motort. Mióta a nyári faluközi szurkolói focimeccsen eltörték a lábát, Csinosnak abba kellett hagynia a versenyszerű kerékpározást, de a kétkerekű élménytől, és a győzelem dicsőségétől nem óhajtott megszabadulni.

Kapóra jött a kistérségi motorverseny, bár Bandibá’ nem sok reményt fűzött Csinos szerepléséhez. Hogy miért?

A terenyei szponzor a helyi ábécé tulaja volt, az alkatrészek beszállítója Szikla, a festékbolt főnöke adta a díszítés alapját, és a polgármester töltötte be a fővédnöki posztot – márpedig Csinosnak sikerült mind a négyüknek egy-egy patinás női rokonát gerincre fektetni, és botrányszerűen agyondögönyöszölni.

S a bosszú Terenyén is édes, és igencsak sok benne a tartósítószer.

Csakhogy Csinos nem tartott volna itt, ha nem lenne olyan híresen jó a meggyőzőképessége – és nem jártatná olyan hatásosan a száját így is, úgy is…

Nehéz döntés volt. A verseny napja pedig egyre csak közeledett, így Bandibá’ kiadta az ukázt: Csinos ülhet fel az újjávarázsolt Danuvia nyergére.

--- folytatása következik ---